1. A vitorlázás alapkérdése: Honnan fúj a szél? Ezt minden manőver megtervezése előtt tisztázni kell
2. Rutinos vitorlázóként is tekintsd magad kezdőnek (Ismétlés a tudás anyja...
3. A legegyszerűbbnek tűnő, „kisujjadban” levő manővert ugyanolyan körültekintéssel hajtsd végre, mintha először tennéd.
4. Minden manővert érdemes gondolatban lejátszani. A legénységet időben tájékoztasd a manőver részleteiről, pontosan megszabva mindenkinek a dolgát, majd végrehajtás közben a megfelelő időben jól hallhatóan add ki a parancsokat. Arra is készüljetek fel, hogy váratlan körülmény esetén rugalmasan reagáljatok, ne ragaszkodjatok mereven a már végre nem hajtható forgatókönyvhöz.
5. Legyünk „gyanakvóak”: folyamatosan ellenőrizzük a sekliket, biztosító gyűrűket, vereteket, köteleket, vitorlákat, szóval minden „bizgentyűt”. (A „kis” biztosítógyűrűn múlhat a „nagy” árboc.)
6. A legénység biztonsága nagyban múlik a hajón állapotán, ezért úgy vigyázzunk rá, van ami fontosabb a személyek kényelménél. Ne feküdjünk a dinginre, a nagyvitorlába, ne kapaszkodjunk nem megfelelő tárgyakba (pl. a biminit feszítő zsinórba) stb. A „jó tengerész gondosságával” kezeljük a hajót és a rajta levő eszközöket (mintha sajátunk lenne).
7. Ellenőrizd azt is, hogy az ügyeletes mennyire figyel. Ha nem bízol meg benne feltétel nélkül, inkább maradj ébren.
8. A vitorlázáshoz nemcsak szél, ész is kell: ha épp minden rendben lenne, találjunk ki magunknak lehetséges problémákat, haváriákat, és gondoljuk ki a lehetséges ellenlépéseket. Ha pedig épp semmi sincs rendben, gondoljuk azt, hogy ez is csak egy megoldandó feladat, keressük meg a legjobb megoldást! (A pánik csak fokozza a bajt…)
9. Kihajózás előtt alaposan figyeld meg a kikötőben és környékén uralkodó szélviszonyokat. Úgy tervezd meg a manővert, hogy ha leáll a motor, akkor is tudd kezelni a helyzetet. Figyeld a kikötőben mozgó árbocokat, így elkerülhető a váratlan találkozás. Indulás és érkezés előtt érdemes tesztelni az irányváltót, plusz kikötés előtt a féktávot is érdemes megérezni (mindkét irányba). Szűk helyen érdemes a dingivel segíteni a fordulást, beállást, ha van nélkülözhető crew aki jól kezeli a dingit.
10. Amikor felmerül benned a gondolat, nem kéne-e reffelni, akkor reffelj, ne halogasd. Figyeld magad körül a felhőket, a víz színét, ebből következtetni lehet egy közeledő szélerősödésre.
11. Kezdőként lehetőleg vigyél magaddal tapasztalt vitorlázókat is. Beszéljétek meg a kényesebb manővereket, kérd ki nyugodtan mindenben a véleményüket, de a döntést te kell meghozd.
12. Ha a legénység nem ért egyet a döntéseddel, utasítsd őket határozottan annak végrehajtására, majd amikor a körülmények megengedik, indokold meg nekik. A navigációval kapcsolatos döntések nem képezik szavazás tárgyát, de attól még meg lehet beszélni. Fontos, hogy jó hangulat uralkodjon a hajón, ne legyenek feszültségek, ellentétek.
13. Rossz időben és éjszaka követeld meg a biztonsági felszerelések viselést. Ez sem lehet vita tárgya, vagy a legénység magánügye.
14. Ha hullámosabb menet várható, a rosszullétre hajlamosak időben vegyenek be gyógyszert. Jó nekik feladatot adni, folyamatos vitorla-állítás, kormányzás, a hajóforgalom figyelése, ez elvonja a figyelmét önmagáról.
15. Előfordul, hogy valamilyen okból fel kell mászni az árbocra. Ezért ezt is gyakorolni kell nyugodt (és kevésbé nyugodt) körülmények között, de veszélyhelyzetet ezzel ne hozzunk létre.
16. Jó időben gyakoroljátok a vízből mentést. Részletesen magyarázd el mindenkinek a koreográfiát, és az egyes lépések értelmét. Ha már jól megy, szelesebb körülmények között is gyakoroljátok, mert általában nem jó időben van rá szükség.
17. Egy adott cél elérése érdekében sokszor érdemes kombinálni a regresszív és a progresszív lépéseket. Két-három lépés még eléggé jól átlátható: a cél eléréséhez szükséges „megelőző cél” (virtuális bója) és annak eléréséhez szükséges „azt-meg-előző cél” (közbenső cél) meghatározása után (két regresszív lépés) kezdjük vizsgálni ezen közbenső cél elérésének lehetőségeit a pillanatnyi helyzetünkből (szerencsés esetben két-három progresszív lépés).
18. A kényesebb manővereket érdemes csendes öbölben, bóják segítségével gyakorolni. (Úgy kell tekinteni, hogy a két bója mögött betonfal van.)
19. Általában farral (hátramenetben) kell kikötni. A hajó ilyenkor nehezen irányítható. Ott kell megfordulni, ahol kellő hely áll rendelkezésre és elég távol ahhoz, hogy a hajó fel tudjon gyorsulni. Hátramentben csak akkor irányítható a hajó, ha kellő sebességgel halad. Erősebb szél esetén tempósabban kell haladni, hogy nehogy lesodródjunk. Kanyarodáskor a szél irányát is figyelembe kell venni.
20. Háry János avagy más kárán tanul az okos. A kikötőkben a vitorlázók szeretik mesélni kalandjaikat (sokszor kiszínezve is). Ezeket érdemes meghallgatni, sokszor olyat hallhatunk, amit elképzelni se tudnánk. Minden ilyen eseményre dolgozzuk ki a legjobb ellenszert, és raktározzuk el az „odafigyelni való dolgok tárházába” (egy folyamatosan bővülő „check-list”-et képezve). Ezeken vitorlázás közben időnként fussunk végig, hasznos a legénységnek is elmesélni.
21. Figyeljünk a legénység és saját öltözködésre. Egy napszúrás könnyen „harcképtelenné” teszi az embert, és ezt bizonyos helyzetekben nem engedhetjük meg magunknak. Vizes vízhatlanban, tocsogó cipőben lehet vitorlázni egy darabig, de huzamosan nem. Ez „komoly” időben akár kihűléshez is vezethet.
Méder István
